Révész Emese: Szörnyek, rémek, creepy a kortárs gyermekkönyv-illusztrációban

A szörnyek, démonok, trollok, sárkányok és azok leszármazottai a kezdetektől részei a kollektív tudatnak, a mítoszok és népmesék történeteinek. Lényük szavakon és képeken át elevenedik meg. A művészettörténetben az ókortól nyomon követhető a szörnyek ábrázolása. A mai gyerekkönyvek illusztrációi közvetlen leszármazottai a középkori kódexek és falfestmények képzeletbeli lényeinek, ám az egykori dermesztő félelem már nem feltétlenül kapcsolódik hozzájuk. A kortárs gyerekirodalomban ma igazi szörny-konjunktúra van. A gyermekkönyv illusztrátor paradox feladattal szembesül, ha szörnyet rajzol: úgy legyen ijesztő, hogy mégse legyen rémisztő. Csak emlékeztessen a félelemre, anélkül, hogy maga is félelmet gerjesztene. Ily módon a gyerekkönyvek szörnyei jobbára cuki-lények, Sendack, Dr, Seuss és Axel Scheffler behemót kedves szörnyeinek egyenes leszármazottjai, akiknek hivatása a gyermekkori szorongások jótékony feloldása. Más részük szürreális képződmény, érdekes és különös fantázialény, mint Hanga Réka vagy Dániel András szörnyei. Ha valóban ijesztő teremtményekre vágyunk, azt nem a gyermekkönyvekben, hanem a virtuális világban találjuk, hiszen napjaink vizuális gyermekkultúrájának szerves része a creepy. Az itt született képzeletbeli lények (creepypasta) kelnek életre a digitális éterben, számítógépes játékokon és a mozivásznakon, mint Slenderman, Granny és az Elveszett lány.